Terra Benedicta

Ez a kis családom.
Életem legnagyobb öröme és gazdagsága a gyerekeim. Mindegyik más. Csodálatosak. Kimondhatatlan ajándék, hogy eljöttek hozzám.

Áron
Áron az első fiam. Érkezése egybeesett az első nagy álmom megvalósításával, az iskolával. Neve azt jelenti: Istentől ihletett. Olyan is! Szárnyal, repül, olyan, mint a tűz és a szél együttvéve.

Száguldása magával ragad mindenkit. Öreg lélek, aki túl van már mindenen. Energiáját most azoknak adja, akik a lelkesedésre, inspirálásra, a dolgok megélésére vágynak a környezetében.

Számára nincs lehetetlen, nincs akadály. Türelmetlenül szemléli azokat, akik nehézkesen fejlődnek, akik a világot csak kicsinyes korlátokon át hajlandók nézni. Jelenléte azonban vihart kavar az álló vízben. Muszáj rá figyelni, muszáj észrevenni merre van a fény. Alkotó nyugtalanságával húzza magával az alvókat.

Anna
Anna azt jelenti: Kegyelem. Az iskolában az első osztályos évzárón a tanító bácsi köszönetet mondott érte, hogy a tanév első napjától az utolsóig nevetésével, jókedvével örömöt okozott mindannyiuk számára. Kiskorában egyfolytában fogta a szoknyámat, most annál kevésbé. Gyerekeim közt a legkitartóbb, néha bosszantóan konok. Művésze annak, hogy a felnőttek észrevegyék hibáikat. Gyönyörű hosszú hajával mint egy jótevő tündér van jelen.

Bence
Bence a Föld embere. Számára a stabilitás a legfontosabb, a földön járás, a biztonság. Már kicsi gyerekként gondoskodásával okozott meglepetést és örömöt. 2-3 évesen reggelente kiment a tornácra és körülnézett, mint egy igazi gazda. Megszemlélte milyen időjárás várható, aztán ment és tette a dolgát. Mindig dolgozni akart. Most is. Kétkezi, alkotó munkát végezni, aminek eredménye és értéke van, mások számára pedig az örömöt jelenti. Nagyon szeretek vele együtt dolgozni, vele lehet haladni, nem hagyja, míg nincs befejezve.

Neve: Áldott! Áldás a közelsége.

Janka Róza
Ő a pici, az aranyos, őérte mindenki rajong. Hatalmas szemei mint csillagok ragyognak és melegségével, bájával mindenkit megnyer. Úgy tud nézni, hogy az emberek veséjébe lát, kiolvassa a lényüket, aztán kedves mosolyával varázsol egyet. Azt hiszem ő tanít meg mindannyiunkat szeretni. Neve Isten ígéretével kapcsolatos. Foganása után kb 1-2 héttel egyik éjszaka az ágyamhoz ült egyik bolgár ükmamám, Baba Janka, aki látó-gyógyító füvesasszony volt és kezével megmelegítette a szívemet és jelezte kislányom érkezését. Róza pedig a másik, magyar ükmamám volt, aki református lelkészi és tanítói családból származik. Így hát benne ötvöződik e két nagy családi erő.

István
Pisti az első férjem. Együtt konfirmáltunk Kispest Rózsatéri Református Gyülekezetben, felnőttként, akkoriban csak barátok voltunk. Később egy kiránduláson a hegyekben léptünk közelebb egymás felé. Bizonytalan voltam, időt kértem, de ő kész tények elé állított. Mint már jó néhányszor. 1988-ban volt az esküvőnk.

Kiváló beszélgető és vitapartner, felemelő magaslatokon repültünk. Házasságkötéskor egyetlen feltételem volt: ahová mennem kell lelkészként, megyek. Azt mondta: jó! És így is lett. A Budapesti megszokott nagyvárosi életből, a rengeteg baráti kapcsolatból eljött velem Nagyszékelybe, a semmibe.

Az együtt töltött idő sok nehézség közepett, óriási munkát hordozva történt. Pontosan akkor váltunk el, amikor annak az ideje eljött. Legfontosabb feladatunk Áron megszületése volt. Ezen felül is kimondhatatlan sok ajándékban részesültünk.

Zoltán

AZ ÉGI MENNYEGZŐ
Ragyogás, szépség, tavaszi illa árad szerte szét. Minden csupa fény és derű. Mintha ez volna az örökkévalóság!Két fényes csoport áll egymással szemben, mint két vitéz sereg. Mosolyogva tekintenek egymásra, méltóságteljes tisztelettel. Békesség honol köztük.
Az egyik oldalon kilép a sorból Mihály Arkangyal, teljes harci díszben, szemében erő és bátorság csillog.A másik oldalon kilép a Tündérek királynője, gyönyörű tavaszi díszben, csupa illat és ragyogás.Hátuk mögött sorakoznak a leheletkönnyű tündérek és a harcosok.
Mihály Arkangyal közelebb lép és meghajtja magát az Ég Királynője előtt. Üdvözlik egymást. Tekintetükben méltóság és fenség ragyog, már annyira várták ezt a pillanatot, izgalom látható arcukon. Kettejük halk beszédéből nem sok hallatszik, mintha inkább a szemükkel beszélnének. Amikor a párbeszéd végéhez érnek, elégedetten mosolyognak.
Majd hangosabban hallom a Tündér Királynő szavait: Előbb hadd lássam!
Erre a felszólításra megnyílik a harcosok sora és kilép egy derék fiatalember, teljes fényben, erőben és derűben. Megszemléli a Tündérkirálynő, forró tekintetével végigméri, majd bólint: Rendben, szép! A sereg egyszerre sóhajt fel.
Ebben a pillanatban érzem, ahogy mozdul drága Tündérkirálynőm, óvatosan hátratekint és keres a szemeivel, hogy a szívem egyre hatalmasabbakat ver, és tetőtől talpig remegek. Lesütött szemekkel várok, bújok a sorba, alig veszek levegőt. De minden erőfeszítésem hiábavaló! Érzem forró tekintetét, és mindennél kedvesebb hangját: Gyere, rád várunk! De mintha megkövültem volna, nem akarom elhinni. Megnyílik előttem a tündérek sora, mennem kell. Kilépek dobogó szívvel.
Mint valami forró fényáradat rám szegeződik minden tekintet. Várják, hogy megnyugodjak. Mihály Arkangyal szavai törik meg a mennyei csendet: Igen, őt, ő kell nekünk! Arcán kimondhatatlan öröm és bátorítás.
Aztán ránézek a fehéringes fiatalemberre, csillogó barna szemeiben izzó tűz, haja telve életerővel. Hagyják, hogy nézzük egymást, nem siettetnek, szerető leheletükkel körbefognak és már-már táncra libbennek. S mindketten tudjuk, ez a frigy örökre szóló.
Ekkor mellénk lépnek Mihály Arkangyal és Tündér Ilona, átölelnek, megcsókolnak, érintésükkel megáldanak. Egy csodaszép sötétkék Zafír nyakéket kapok.
Végül egymásba karolva szép lassan megindul a két pár a tündérek és harcosok közti úton, majd fergeteges örömtáncba kezdünk, zsoltárokat és himnuszokat énekelve Teremtő Atyánknak.
Azt az áldást kaptuk, mely képessé tesz a kétfajta minőség összehangolására. A feladat nem kicsi, rendkívüli nehéz:
a nemes harc.

Szüleimről
Kezdetben eszperantóul és angolul beszéltek egymással, hozzám pedig ki ki a maga nyelvén.

Anyukám a gondoskodás megtestesítője. 11 unokája van, egy focicsapat. Ő süti a világ legfinomabb banános tortáját. Gyerekkoromban a semmiből csinált kaját, máig csodálom érte. A tengerparton, mint egyetlen magyar nyelvű idegenvezető, sok-sok turistacsoportról gondoskodott, varázslatos helyeken varázslatos legendákkal gazdagította az odaérkezőket. Titokban magyarul beszéltünk, végül is a konyhai nyelv tudásával érkeztem Magyarországra a későbbiekben.

Apám eredendően a festészethez, a szobrászathoz vonzódott, de a naposparti munkájában az éttermekben sok nyelvi tudásával szolgált. Mindig azon gyötrődött, hogyan lehetne jobban, másként virágoztatni a turizmust. Vele sétáltam reggelenként a felkelő nap erejében a hullámok közt, szívva a jódpárát, amit az orvos gyógyíthatatlan betegségemre, asztmámra ajánlott. Hajnalonként a delfinek örvendező ficánkolását néztük a horizonton.

Őseimről
Bolgár őseim többnyire földművelő parasztok voltak. Nagymamám nagyapja falusi tanító volt. Nagyapám híres építőmesterként nagy tiszteletnek örvendet, az emberek jótevőjének és tanácsadójának ismerték a környéken. Úgy nevezték: Vracsa, ami oroszul orvost, bolgárul pedig látót jelent. Legnagyobb kötődésem egyik ükmamámhoz van, akinek neve Janka volt, országszerte híres látó-gyógyító füvesasszony. Tevékenyen résztvett a törökök elleni népi felkelés és szabadságharc előkészítésében. Titokban bújtatta a forradalom szervezőjét, Vaszil Levszkit, aki gyakran kereste fel tanácsért.

Magyar ágamon pedig leginkább a tanítók, papok energiáját örököltem, akik a magyarság neveléséért, pedagógusképzésért, a gyülekezetek önállóságáért és a szabadságharcért adták életüket. Iskolákat, népfőiskolákat, önképző köröket hoztak létre. Tanítottak a falusi elemitől a főiskolákig. A nők inkább a finom művészi, nemesi vért adták és a patrióta szemléletet és nevelést.