Kimondhatatlan öröm gyerekeink érkezése, a velük töltött idő.

És kimondhatatlan bánat tehetetlenül nézni riadt sírásukat, betegségüket, furcsa megmagyarázhatatlan viselkedésüket. Oly sok álmatlan éjszaka, töprengés, tanácstalanság, várakozás a rendelőben, gyógyszerek kísérik felnövekedésüket. Néha csak utólag értjük meg a történések valódi okait.

Szeretettel dédelgetett kicsinyeinknek a legszebb és legfinomabb kellékeket vásároljuk, hogy boldog és mosolygós babák legyenek. Mégis vannak olyan dolgok, melyeket nem szerezhetünk be egyetlen szupermarketben sem. A béke és elégedettség, a családi és közösségi harmónia éppen olyan igénye gyerekeinknek, mint a levegő.

Nem várhatjuk, hogy ők kiegyensúlyozottak és felszabadultak legyenek, miközben saját életünk hajója hullámveréseken át bolyong. Mindent átélnek velünk, szülőkkel még akkor is, ha semmit se mutatunk ki, vagy ha távol vannak. Félelmeink, szorongásaink, kétségbeesésünk és kiúttalanságunk fojtogató érzése őket is blokkolja. Saját kommunikációs problémáink, gátlásaink megjelennek a gyerekek viselkedésében. A játékokkal, étellel, alvással, másokkal való viszonyukat megfigyelve rájövünk saját kapcsolataink és beidegződéseink állapotára. Reakcióik legtöbbször saját gondolataink, rejtett véleményünk tükre, amit illendőségből vagy félelemből nem mutatunk ki.

Kb. 1990 óta olyan gyerekeink születtek, akik magatartásukkal legfájóbb pontjainkra mutatnak rá: hol alkudtunk meg, hol nem mondunk igazat, hol viselkedünk kétszínűen vagy képmutatóan. Magatartásukkal nem kevésszer válságba sodornak, hogy átértékeljük a rég bevett és megkérdőjelezhetetlennek tűnő rendszerek igazságát és értelmét. Addig kényszerítenek minket, szüleiket, nevelőiket, míg nem vagyunk hajlandók lépni a valódiság, az önmagunk megismerése felé.

Később olyan gyerekek születtek, akik szeretetükkel segítenek minket a személyválogatás és kiközösítés nélküli szeretet felé fordulni. Odaadásuk, türelmük végtelen. Ha kell, és másképpen nem értünk a jelekből, akkor képesek megbetegedni, képesek agyrém dolgokat produkálni, csakhogy feloldódjunk görcsös önhitt téveszméinkből.

Mostanában pedig olyanok jönnek, akik szívünk megnyitásán fáradoznak, kiszabadítva minket bezártságunkból, magányunkból, kivetettségünkből. Összekötik láthatatlan szálainkat másokkal, akikkel sok életen át közös feladatunk volt. Átvezetnek minket a magasabb rendű gondolkodás felé, a Fény felé.

Hogyan segíthetünk akkor gyerekeinknek, ha betegek? Egyáltalán miért betegek, miért viselkednek furcsán? Mit tegyünk, ha féltjük őket, ha bajba kerülnek?

1. Figyeljük meg a gyerekeinket és ismerjük meg őket. Ki az az egyéniség, aki bennük szárnyakat bontogat. Milyen tehetségük van, mi vonzza őket? Gondolkodjunk el, vajon miért érkeztek a Földre? Mi lehet a feladatuk? És miért hozzánk jöttek éppen? Mi dolgunk egymással? Mit tanítanak nekünk?
2. Figyeljük meg saját magunkat és ismerjük meg kik is vagyunk. Értsük meg vágyainkat, szükségeinket, és figyeljük meg milyen helyzetek okoznak feszültséget? Mitől félünk? És mi vonz minket? Ha semmi sem gátolna, milyen lenne az életünk, mit csinálnánk és hol élnénk? Milyen lenne az otthonunk, a környezetünk, a közösségünk? Mivel foglalkoznánk?
3. Gondoljuk át a családunk rendszerét. Mindannyian össze vagyunk kötve, a régi és most élő családtagok. Ami velük történt, bár más díszlettel, de benne van a mi történetünkben is. Ráadásul sokak sorsa egyszerre jelenik meg bennünk, olyannyira, hogy átéljük érzelmeiket, fájdalmaikat, gyászukat, a kapcsolataik minőségét, hordozzuk betegségeiket, bűntudatukat.
   Így néha úgy tűnik, hiába fáradunk életünk megváltozásán, sokkal nagyobb erő késztet minket arra, hogy kövessük őket, vagy kompenzáljuk azt, amit ők elmulasztottak, vagy nem mondtak ki.
4. Születésünkkor az egészséges, teljes élethez szükséges, a családból fakadó erőt kapjuk meg anyai és apai ágon. Minden törés, érzelmi csalódás, trauma blokádokat okoz, melyeken keresztül hozzánk csak töredéke jut el. Már mi is százalékokon élünk, és ennél is kevesebbet tudunk továbbadni gyerekeinknek. Az energia áramlásakor minden ellenállás, minden helyettesítés betegségeket eredményez.
5. Gyerekeinknek akkor tudunk legjobban segíteni, ha először magunkon, a szülőkön segítünk. Ahogy feloldás történik bennünk, automatikusan csökkennek és véglegesen eltávoznak a betegségek, a furcsa viselkedések csemetéinkben is.
6. Meg kell tanulnunk gyerekeinket különálló lényként is látni, saját sorssal, feladattal, saját tanulnivalóval, szabad akarattal. Bíznunk kell bennük. Nem a mi kívánságainkat jöttek teljesíteni, és legkevésbé játékszereink.
7. Növelhetjük a család energia szintjét olyan forrásokból, amiket ősidők óta ismertek és használtak az emberek a Földön: a növények, állatok, ásványok, a természet ereje.

Ezek mind segítenek bennünket, hogy megtaláljuk saját utunkat, saját gyógyulásunkat.

Anyaként magam is átéltem sok izgalmat gyerekeimmel. Négyen vannak, minden korosztályt képviselnek: a legnagyobb most érettségizett, a legkisebb most kétéves múlt. 2 lány és 2 fiú.

Lelkigondozóként, iskolaalapítóként rengeteg család sorsát, történetét figyelhettem meg. A szenvedések és betegségek széles skáláját élhettem meg, melyekből hittel és energiamunkával gyógyultam meg. Tapasztalatot szereztem a megoldást eredményező lehetőségekről és módszerekről. Ezeket bármikor bárkinek jó szívvel átadom.

A családfelállítások időpontjairól, virágeszenciákról, egyedi és csoportos terápiákról találhat információt a www.terrabenedicta.com honlapon,

kérdésével fordulhat a jordi.nagyszekely@gmail.com e-mail címen, vagy a következő telefonszámokon: 06-74-408-055, 06-30-22-32-197.

Kívánok jó egészséget, belső békét és szeretetteljes együttlétet gyerekeikkel és közösségével.

Tisztelettel: Donáth Jordánka