A gyógyító méz története


mézgyüjtés barlangrajzA feltárt Spanyolországi Pauka barlangban találtak 12 ezer évvel ezelőtti sziklarajzot, amely a méz elvételét ábrázolja a szikla hasadékaiban lakó méhektől. A méz az egész ókori világ kedvenc eledele volt, erről történelmi emlékek tanúskodnak.

egyiptomi mézEgyiptomban a piramisok és oszlopok ábrázolása szerint a mézet gyógyításra, kozmetikumokban és tartósításra használták. Leginkább a gyomor, az epe, a máj és a szem betegségeinél alkalmazták, valamint a sebek fertőtlenítésénél és gyógyításánál.

A Mezopotámiai agyagtábla-könyvtárak is őrzik a méz gyógyító leírásait. A hellén világ eposzai a méz „isteni” eredetéről, és csodatévő erejéről áradoznak. „Az egészség és a fiatalság elixírje”-ként tisztelték. Az Efesztuszi Diána-szobor ruháján látható sok-sok méhecske. Ugyanígy a piramisok és a fáraótrónok díszítésénél is.

Az ősi indiánok már 8 ezer évvel ezelőtt is neveltek méhcsaládokat, a mézet ételként és gyógyszerként, a propoliszt a sebekre használták. Az ősi indiaiak a mézet mérgezés elleni ellenszérumként őrizték. Mohammed maga azt tanácsolta: „Egyetek mézet és meggyógyultok!”

Az ősi keleten balzsamozásra is használták a viaszt, a mézet pedig konzerválóként. Még ma is látható az egyik gizai piramisban egy gyermekholttest, amely tökéletesen megmaradt egy mézzel teli edényben. Nagy Sándor holttestét is mézzel teli koporsóban szállították haza Ázsiából Makedóniába.

A virágzó görög kultúra nagy gondolkodói közül sokan – Pitagórász, Demokritosz, stb. – akik 100 évig, vagy még tovább éltek, azt állították, hogy tiszta elméjük, teljesítőképességük és éveik jelentős száma mind a méznek köszönhető. Hippokratész doktor elsőként alkalmazta a méhmérget gyógyításra.

A római birodalom orvosai, tudósai, Plíniusz, Dioszkoritosz, Galéniusz, nagy figyelmet szentelnek a méz és a méhtermékek gyógyító erejének.

A felvilágosodás korában ismert és használatos volt már több kenőcs, olaj, amelyek a sebekre, a fertőzésekre, a gyulladásokra jól beváltak. XXI. János pápa A szegények kincsestára című XIII. századi orvosi kézikönyve a népi gyógyászatról sokféle betegségre, harapásra, csípésre, kelésre tanácsolja a mézet. A grúz gyógyszerkönyv a XI.-XII. századból leírja a méz értékeit, és a test minden részének fájdalomcsillapítására, szemgyógyításra, köhögésre, tüdőbajra javasolja.

méz - makrófotóA mikroszkóp felfedezése nagymértékben segítette a méztermékek hatásainak vizsgálatát, a kísérletek és alkalmazások leírását és javaslatát. Felsorolhatatlan azok neve, akik tudományosan is bizonyítják a méz, a viasz és a propolisz, később a méhpempő és a méhméreg csodálatos élettani, antibakteriális és gyógyító erejét.

Ma egyre több klinikán és szanatóriumban a gyógyászat és a rehabilitáció terén kísérletek folynak, amelyek elképesztő eredményeket hoznak. Sikeresen alkalmazzák a méhészeti készítményeket a daganatos, a szív- és az érrendszeri, a fertőzéses, a máj- és a gyomor-, a tüdő- és az allergiás, a bőr- és anyagcsere-, az immunrendszeri és az idegrendszeri betegségekben. A gyermekgyógyászatban is egyre nagyobb jelentőségű.

Hagyj üzenetet!