Egy kulcsmondat

Közeledve a történethez, vegyünk egy újszövetségi példát, Márk – mint legkorábbinak tartott szerző – írása szerinti elbeszélés 15. fejezetének 40. és 47. verseit, valamint a későbbi toldalék, a záró 16. fejezet 1. versét.

Az első tudósításban 15:40.-ben „ Mária, a magdalai, a másik Mária, Józsefnek, Jósésnak és Jakabnak az anyja, stb…” szerepel.

Majd ugyanerről a másik Máriáról úgy beszél pár sor után 15:47.-ben, mint József és Jakab anyja. Végül a 16: 1.-ben pedig már csak Jakab anyja.

Mit jelentsen ez a különbség?

Ugyanaz a Mária? Vagy három különböző személy? Esetleg lefelejtették a későbbi versek gyerekeinek neveit?  Miért van ott, ha ő „csak” Másik Mária? És hol van Jézus anyja? S ha mégis ő az, hogy lehetséges Másik Máriának nevezni Jézus anyját?

Látszólag jelentéktelen pár mondatról van szó, észre se vesszük a hasonló kifejezéseket. Képzeletünkben már lényegtelenné válik, ha eldöntöttük, hogy bizony ő Jézus anyja, hiszen ki más lehetne ott a keresztnél. Ha rácsodálkozunk is a mondaton, legfeljebb azt gondoljuk, bizonyára elírták, esetleg nem is az ő gyerekei, hanem Józsefé, vagy unokatestvérek.

Így, ahogy oda van írva, bizony elfogadhatatlan, hiszen, „mint tudjuk szűz Mária nem szülhetett több gyereket”.

Odáig el se jutunk, kik valójában a felsorolt férfiak, nem túl ismerősek az apostolok társaságában. Ezen felül semmi több, csak annyi róluk, hogy Mária az anyjuk. Ha már bonyolultnak tűnik, inkább elvetjük az egészet: valószínű ez egy másik Mária. Valami félreértés van. De se baj, a másik evangélium tisztázza a dolgot. Ezzel be is van fejezve, megoldottuk a kellemetlen kérdést.

Főleg, mert egyre revideálják az írást, javítva a „nem lényeges” és „nem érthető” szövegeken, hogy szegény mai hívők kedve el ne menjen. Végülis korunk velejárója a maszatolás. Miért volna ez kivétel?

A példa igen aprócska, mégis jól jellemzi az írások gyűjtésének és az emlék-tudósítások időbeli eltéréseit. Ehhez hasonlóan lelkiismeretesen mehetnénk végig az írásokon, igen tanulságos volna!

Próbáljuk meg megérteni miért közölnek egyre kevesebb gyermeket Mária jellemzésekor. Ráadásul nem mind más írók, hanem ugyanaz a Márk. Egymáshoz közeli igeversekben, egy oldalon belül.

Hetekig kerestem a választ és vizsgálódtam, elolvasva rengeteg kommentárt, szótárt, jegyzetet, szakdolgozatokat, a legkülönfélébb nézetek érveléseit, ami csak érintette ezt a néhány verset, vagy tartalmukat.

Hogy megértsem magát a szituációt magam életébe gondoltam, az esztendők távlatából.

Ha pl. most költözik a falumba egy gyerekes fiatal házaspár, ami igen gyakori esemény nálunk, és rólam kérdezget, akkor a helybeliek azt mesélik az idegennek, hogy Janka anyukája vagyok. Ő most 4 éves. Mondjuk a gyerekeink együtt járnak oviba, innen a legkönnyebb a gyerekek ismeretén keresztüli azonosítás.

Ha valaki 10 évvel ezelőtt kérdez, akkor már úgy beszélnek rólam, hogy Anna és Bence anyukája vagyok, Janka nem szerepel még, mert nemrég született. De ha valaki 15 évvel előbbi ismeretei szerint nyilatkozik, akkor így szól: Áron, Anna és Bence anyukája.

4 gyerekem van, mégis a különböző időben nem volt mindig mindenki itthon, velem. Áron már 12 évesen Budapestre ment tanulni, Janka pedig csak 4 éve született.

Vajon ki mondana igazat? És ha minden válasz igaz, akkor miért nincs egyezés,  hová lesznek a gyerekek? Kit felejtenek le és miért? Jelent-e valamit az eltűnési sorrend: József, Jósés, Jakab, azután József és Jakab, végül csak Jakab marad.

És miért azonosítanak egy szereplőt ennyire kizárólagosan a gyerekein keresztül? Kik voltak egyáltalán ezek a gyerekek? Mert hogy úgy tűnik, ismerték őket.

Egyszóval, nem gondolnám, hogy az író trehánysága lenne a Másik Mária különféle jellemzése. Nem egy író irta, és nem egyszerre, egyetlen elmondásból tette össze. Ebben az apróságban felismerhető, hogy az emlékek sokfélék és több időn keresztül gyűjtötték őket. Valaki így, másvalaki meg úgy emlékezett ugyanarra a személyre, vagy történésre, helyszínre, ünnepre, példabeszédre. Később pedig értelmesen próbálták összeszerkeszteni a különböző részleteket, de ezt olyanok végezték, akik a maga valóságában már nem ismerték a szereplőket. Időben vagy térben nincsenek jelen azok közt, akikről egy értelmes dolgot kell leírniuk. (Lehetséges, hogy időben ÉS térben IS távol vannak!)

Nem tudták leellenőrizni a részletek tartalmát.

Mai életünkben gyakran szembesülünk azzal, hogy egy vendég politikus számára megírnak egy beszédet, amit egy bizonyos konkrét helyzetben el kell mondania. Természetesen nem ismer senkit, és megbízik a szövegbe, vagy alkotójában. Amikor azonban megszólal, a jelenlévők pontosan tudják, hogy mely része a felolvasottaknak eltér az általuk megélt valóságtól. Elég csak egyetlen helyén nem levő név, szó, vagy mondat, apró tévesztés, és kitör a botrány. Vagy csalódottan hátrahúzódnak, mert nem róluk beszélnek. Időnként ugyanazok a pátosz-szövegek, vagy prédikációk több helyszínen is elhangzanak, és a hallgatóság rosszul viseli a hibákat. Amikor nincs igazodás a valódisághoz, elveszíti minden hitelét.

Ezt jelenti a jelenvalóság ellenőrzése. Amikor egy közösség, vagy akár csak egyetlen személy képes észrevenni, ha valami hiba vagy tévesztés akad.

Az evangéliumi írásokat ilyen módon senki sem ellenőrizte, s utólag mondhatjuk, lehetetlen vállalkozás.

A redaktor munkája tehát arra korlátozódik, hogy a kikerülő szöveg értelmes és kerek legyen, valamint megfeleljen a kitűzött célnak.

Ha továbbgondoljuk, valószínűsíthető, hogy a legtöbb furcsaság, érthetetlenség kikerült, kiiktatták a zavaró és az egészbe nem illeszkedő tartalmakat, minden bizonnyal csupán azok a jelentéktelennek tűnő részletek maradtak bent a szövegben, amik nem voltak annyira feltűnőek.

Nem szólva a fordításokról!

Nézzük tehát, ugyanaz a Mária anyja Jósésnak, Józsefnek és Jakabnak, (kis Jakabnak), és valakit néznek távolról, aki meghal, majd a síboltnál, temetésen vannak. Jósés, József és Jakab sorolásából mindenféle más jelző hiányzik, ami arra utal, hogy evidens volt a közlő számára. Meg se fordul benne, hogy valamilyen más névvel, jellemzővel illesse e férfiakat, és az is mindenkinek érthető akkor, hogy Mária az anyjuk, a Másik Mária. Másik, az egyikhez képest. Magdalából való Mária az egyik, Másik Mária pedig a Másik. Tényszerűen el kell fogadnunk, hogy semmilyen más jelzője nincs Másik Máriának.

Magdalából való Mária nem lehet Jézus anyja.

Másik Mária pedig nem említtetik Szűz Máriaként!!!

Márknál amúgy se szerepel a Szűz Mária mítosz. Sem a bevezetőnél, sem a zárásnál, sem közben.

Írását figyelmesen olvasva általánosan is megállapítható, hogy a legreálisabban, egyszerűen adja elő az eseményeket. A fű zöld volt, a vánkosra tette fejét Jézus a hajón, mikor elfáradt,… ezek szemtanúi részletekre utalnak, és arra, hogy az evangélista  nem törekedett misztifikálásra.

Ha ez a Másik Mária Jézus anyja volt, akkor miért nem mondja így: Jézus anyja, és miért használja egyetlen jelzőnek: Jósés, József és Jakab neveit.  Ezek testvérei voltak Jézusnak? És egyáltalán az említett férfiak kikkel azonosak az evangélium többi szövegében? Jósést pl. sehol máshol nem találjuk. Pedig az idézetből világos, hogy egy különálló személy, nem mosható össze – mint ahogy próbálják a revideált fordításokban sugallni- másik testvérével, Józseffel.

Látható, hogy a külső szemlélő szemszögéből a kereszten függő személy nem azonos sem Jósés, sem József, vagy Jakab személyével, és nem mondja, hogy ezek a kereszten függőnek testvérei volnának.

Feltűnő az is, hogy először három gyermek neve szerepel Másik Mária jellemzésében, majd eltűnik az egyik: Jósés, majd a másik, József, végül csak a harmadik marad meg. Mindössze pár óra, vagy egy nap leforgása alatti események leírásakor.

Felmerül a kérdés, hogy a Máté 13:55.-ben sorolt testvérek névsora miért nem azonos a fentiekkel? Ott ezt olvassuk: Jakab, Józsé, Simon és Júdás a testvérei Jézusnak. Revideált fordításban ráadásul Józsé Józsefként szerepel.

Talán az is megfogalmazódik, vajon, ha nem ez a Másik Mária Jézus anyja, akkor mit keres itt a figyelő asszonyok közt, és hogy kerül közéjük. S ha nem ő az anya, akkor hól van Jézus anyja? Nyílvánvaló az érzelmi vagy rokoni kötődés.

Itt még egy megjegyzés: távolról figyelik az eseményt, egyetlen mondat sem írja, hogy a kereszt alatt álltak volna az asszonyok! A kivégzés helye elkülönített hely, a rómaiak őrizték, csak úgy ott sétálni nem volt lehetséges, vagy a közelbe menni. Maga a helyszín és a szituáció egészen eltorzult 2000 év alatt. A filmekben, szobrokon, képeken a kereszt tövében térdel a sirató anya, aki legalább olyan ifjú és üde, mint drága fia. Az „alatt” szó aligha érthető szószerint, sokkal inkább arra utal, hogy lent, a domb alján, a hegytető alatt, az úton, út szélén.

Lehet, hogy durva hasonlat, de ma megrökönyödnénk annak hallatán, hogy egy börtön, vagy kivégzőhely keritésénél közvetlenül, ott kukucskálnának a rokonok. Persze, a mai médiától minden kitelik.

Sajnos, a kérdés valódi. A kereszt körüli leírásban semmi sem világos. Összefüggéstelen mozzanatokat igyekeztek jól elsimítani úgy, hogy olvasva fel sem tehetjük a kérdéseket, annyira tökéletesnek tűnik.

A hasonló problémákat a 2000 év alatt úgy oldották fel, hogy egyszerűen az elirásra, másolás hibáira fogták, vagy gyártottak valami érthetőnek tűnő magyarázatot, mely áthidalta, vagy el is tüntette a problémafelvetés lehetőségét.

A megoldás nem az igazságra, becsületes vizsgálat utáni válaszra épül, hanem dogma: Pl. hogy nem is voltak Jézusnak testvérei, csak unokatestvérei, és Mária a szülés után is szűzként, azaz apácaként élte életét. József pedig, mint tudjuk(!), öreg volt. Így aztán senki sem szállhat vitába, de nem is kételkedhet az erőből kimondottakkal szemben.

Megfigyelhetjük azonban, hogy amikor valami igaz, akkor ott békesség van. S ha valami hamis, akkor állandóan keringnek feltevések, mitoszok, vizsgálódások. Nyugtalan a lelkünk, mert valahogy mégis tudja, ha valami nem úgy van. Azonban rengeteg felesleges irodalom, spekuláció és félresiklás kap táptalajt és kelti a káoszt évszázadokon át.

Az egész kérdéskörre, amit felvetettem Márk által idézett helyeken szereplő Másik Mária és fiai ügyében nem érthető meg a jelenlegi leírásokból. És főleg a jelenlegi dogmákból, hiedelmekből, Jézus-képzetből.

Csak a későbbiekben kapunk válaszokat, amennyiben komolyan vesszük Jézus biztatását: Keressetek és találtok!

Megérthetjük mennyire tökéletes még ez az aprócska leírás is! Mennyire hiábavaló igyekezet elfedni az igazságot!

Kilóg a lóláb, mondja a magyar bölcsesség!

A keletkezett magyarázatokat félreteszem és megpróbálom amennyire csak lehetséges, egészen máshonnan megvilágítva inkább érthetővé tenni a sokakban égő, s egyre égetőbb kérdéseket.

Senki nincs ma a világon, aki kiigazodna a bibliai szövegekben, minden bizonytalan, és leginkább terhelt a sokszoros félreértésektől, félre-magyarázásoktól, a rögzült hiedelmektől és dogmáktól.

Hagyj üzenetet!