Bábel bukásának története

Ménrót Király több új várost – templomközösséget is épített, szakrális helyeken, mindnek szíriuszi biztonsággal kellett rendelkeznie.

Ez azt jelentette, hogy a fő építmény lefelé, a földben hatalmas raktárterülettel a tárolásnak adott lehetőséget, az építmény felfelé pedig főleg az árvizek idejében az emberek menekülését biztosította.

Ahol természetes hegyek, barlangok voltak, ott ezeket hasznosították. Ahol azonban síkság terült el, mesterségesen hozták létre a túlélés feltételeit.

A főépület, mely egyben templom is volt, a közösség mindennapjainak fő színtere. Belül emeletes páholyos rendszerrel, nagy csarnokkal rengeteg embert fogadott be. Az ünnepségek, a találkozások, a közös étkezések, hálaadások és vendégfogadások helye. A király és a népe nem szigetelődtek el egymástól.

Körben hatalmas kert, gyümölcsös. A források, vizek el voltak vezetve tároló ciszternákba, melyeket zsiliprendszerrel nyitottak és csuktak szükség szerint.

A kertészet csodás élettérrel ajándékozta az ott lakókat. Nem csak az élelmet biztosította, hanem energia-mezőként az emberek egészségét is óvta, illetve erővel töltötte fel. Az építmény és a kert elválaszthatatlan részei voltak egymásnak, mint minden szíriuszi, vagy Eblai mintájú térség, harmóniát sugároztak. Minden fű-fa-virág árasztotta gyógyító erejét, illatát. A kert és a közösségformálás Enéh legfőbb papi tevékenységeihez tartozott. A szakrális, a tanítói és gyógyítói munka nem választódott szét.

Az építési munkálatok nagy odaadást, alázatot, figyelmet és összehangolást igényeltek, hiszen minden apróságnak jelentősége volt a jövőre nézve, a nép túlélési esélye függött tőle. Minden résztvevőnek maximálisan kellett teljesítenie, minőségi volt a külső, a belső építészet és a kerttervezés, vízelvezetés. Egymást erősítették a kövek, a belső berendezések, díszek, és a növényzet. Az egész legbelső része maga volt a naptár-jelzés. A „piramis” csúcsa kommunikációs összeköttetésben állt a Szíriusszal. És mind az Élet Temploma rendszeréhez csatlakozott, vagyis a képzés, a történetírás, a közös hangolás jellemezte.

Amikor a legnagyobb várossal készen lettek, a hálaadás ünnepére meghívták az akkori világ képviselőit. Abban az időben nem volt kérdés van-e élet más bolygókon, hiszen ismerték egymást, rendszeresen találkoztak, így megjelentek résztvevők más galaxisokból is.

Mindenki hozott ajándékot magával, közös hálaadó ünnepként.

Az akkori népek borivók voltak. A bor és a gyümölcslevek nem tartalmaznak vizet, mert a szőlő és gyümölcs levéből készülnek, hígítás nélkül.

A messziről érkező egyik delegáció ajándékba hozott egy új, ismeretlen italt, ma talán sörnek mondanánk. Víz alapú keverék, ami nagyon ízletesnek bizonyult.

Mivel azonban a víz kristályszerkezeténél fogva információhordozó, nagyon könnyű manipulálni. A vendégek hódító szándékkal érkezvén, bevetették a mindenkinek nagyon tetsző „sört”, és ezzel lényegében megmérgezték az egész ünneplő sereget. Elérték a tudatmódosítást.

Az egész ünnepség egyetlen este alatt káosszá vált, a megzavarodott emberek egymást taposták és nyársalták, míg nem vérontássá fajult a hálaadás.

Innen az emlék, hogy „Babilonban a nyelvek összezavarodtak”.

3 különböző réteg találkozásáról van szó.

A szíriuszi származású nép a földművelés, a kézművesség és a királyi réteget adta. Éltek bizonyos vándorló-kereskedő rétegek, akik ha szükség volt beálltak a „hadseregbe” valamely támadás során. Nevezhetjük őket egy szóval: szegényeknek. (SZeGéNY = CiGáNY, talán nem véletlen.)

A harmadik szereplő pedig a Nibiru küldöttsége, mely egészen más faj és működés, mint a Szíriusz. Itt ugyanis az intelligens, gondolat-mágiával működő sárkányerő uralkodik, férfi dominanciában.

Ketten maradtak kívül, akik nem kóstolták a módosított italt: a Király és a felesége.

Ménrót a hálaadó este után szinte észrevétlenül, hirtelen, és nyomtalanul eltűnt. Felesége csak azt az emléket őrzi mindmáig, hogy „belelovagol a tengerbe” gyönyörű fehér lován, és soha többé nem jön elő.

Egy csillaghajóba „lovagolt”. Nemrégig egy mélytengeri árokban szunnyadt és várta az időt. A csillaghajó missziója az eredet megőrzése, valamint egy csomó információ átadása a Föld származásáról, galaxisokról, a történésekről, az emberiség eredetéről és a Fénylő Szent Koronáról.

Ménrót kapcsolatban volt a földönkívüli szövetségesekkel, felkészítették a Nibiru támadási szándékára, arra az eshetőségre, ami meg is történt az ünnep alkalmával. Tudta, vállalta és véghezvitte a jövő érdekében önkéntes áldozatát. Ez volt az egyetlen módja annak, hogy átmentse az eredetet. Több, mint 4000 éve szunnyadt a csillaghajó az óceán mélyén, míg el nem jött az idő arra, hogy a tudósok kezébe jusson.

Tavalyelőtt (2010) szeptember végén Amerika keleti partvidékét végigsöprő hurrikánok a felszínre hozták a lezárt csillaghajót, és amikor felnyitották, megtalálták a tudósok (Nasa) a Király maradványait, amiből vehettek DNS-mintát. Utoljára ez volt „tiszta” minta-anyag a Földön, vagyis az „üres mag” keveredése, a Nibiru-hatalom beavatkozása előtt.

Az akkori külvilágban azonban senki sem tudta ezt a titkot, senki sem értette volna a király önfeláldozó misszióját, csak annyit láttak, hogy Ménrót nyomtalanul eltűnt.

Ha a fej hiányzik, senki sem tud úrrá lenni a káoszon. Elbukott a szíriuszi fény-ország, a természetközeli és emberséges, békés életminőség, uralomra jutottak a szegények és a nibiru-pelyva magja.

A manipulált sörfélétől a három réteg egészen összebonyolódott. A megrészegedett népbe belekeveredett az „üres mag”.

Közvetítő is akadt. Szemirámisz neve bizonyára utal valamire. Feladatául tűzte a szemérem-gondolat váltást, ma úgy mondanánk: szexuális forradalom.

Jelszava mindmáig: Le az unalmas maradisággal!

Hogyan volt lehetséges mindez?

Az akkori szíriai-magyar réteg fehérben járt. Hiszen a Fény és a Jóság Istenének országát élték kívül-belül. A BL belső tartalma külsőleg is megjelent a fehérben. Ehhez képest a szegények szerették a cifra ruhákat, mint ahogyan ma is.

Szemirámisz, aki a Nibiru előkészített küldötte volt, megajándékozta a nincsteleneket előkelő ruházattal, új frizurával, pénzzel és mulatozással. Ez nagyon tetszett a jövő-menő nincstelen rétegnek. Egyre többen gyülekeztek, és lassan tömeggé váltak, akiket befolyásolni, hangolni lehetett a szíriuszi szelíd életmód ellen.

Könnyedén megtörtént a puccs. Ha nyoma veszett a Királynak, aki a közösséget összetartotta, most már csak feleségét kellett eltávolítani, aki a szívek ismerője volt. Enéh egyedül maradva gyerekeivel, még tartotta magát, vigasztalta a közösség tagjait és próbált rendet teremteni. Szemirámisz azonban hadjáratot indított ellene, mindenféle vádakkal zaklatta, míg szinte megőrült az értelmetlen pusztulás láttán. Ezután könnyen hazájába száműzték, a Nazareti völgybe, ahol született.

A nép előtt arra hivatkozott Szemirámisz, hogy a Király szeretője volt, mutogatta a király gyűrűjét, mely ősi örökség volt. Ez a gyűrű az Igazság köve volt, a szakrális tárgyak egyike, a Szíriuszról származott, funkciója szerint ez volt a JOGAR. Segítségével könnyű volt a rendet és igazságosságot fenntartani az egész akkori keleten. Ez a bizonyos királyi jogar Ménrót lelke nélkül azonban nem működött. Szemirámiszt nem érdekelte az igazság, sem a rend, csupán a hatalom külsősége érdekében mutogatta birtokba vett értékét.

S hogy legyen királya a népnek, egy orioni származású „nagyvadászt” választott a trónra, akit férjül vett. Nimródot. Őt nem vonzotta a királyság, legkevésbé a felelősség az emberek iránt. Azonban tetszett neki, hogy szabad kezet kaphatott a területek leigázására. Nagy sereget toborozva bármerre jártak, mindenen átgázoltak, bármit letaroltak, s ha nem tetszett valami, elpusztították. Messze földön rettegtek tőle a városok, a templomközösségek. Éveken át begyűjtött, gondosan tárolt élelmüket egy pillanat alatt tönkretették, kifosztották raktáraikat, lerombolták kedves templomaikat. A népeket szétszórták, földönfutóvá tették, vagy megölték.

Ez Nimród, aki „nagy vadász volt az Úr előtt!”

Végülis hasonlít a két név. A pici különbség látszólag nem számít, de belső tartalma szerint óriási e két lélek minőségi különbsége.

Ménrót nevében a felkelő Nap, a hatalmas lélek-erő jelenik meg.

Nimród nevében a nihil, a tagadás nyilvánul meg.

Nimród nem tartozott a teremtés, létrehozás energiarendszerébe, a tündérkert csupán a vadászterület szempontjából számított.

Ménrót és Enéh munkája szellemi és fizikai értelemben az együttes teremtés volt, a szép és jó kivirágoztatása Isten dicsőségére és a közösség üdvére.

Szemirámisz és Nimród pedig a meglévőt használták ki, szakították le, s eközben nem csupán pusztítások sora végzett a csodás országgal, hanem mi most magyarok lecserélt identitástudattal továbbmágiázzuk hovatartozásunkat.

Ezzel nem ér véget a történet.

Bábel környékét a szabad kavalkád uralta, a vonzó sokszínűség, a nép egyetlen dolga a mulatozás volt. Kaptak bőven ételt, italt, hiszen sokévi tartalék állt rendelkezésre. Szemirámisz nem győzte az ünnepségeket, a színpadokat, mindenhonnan özönlöttek a hódolók és ajándékok.

Egy vadászat közben azonban meghalt Nimród, az újdonsült kiskirály. Hatalmas pompa követte temetését, a kultuszhely építésétől az újabb rituálékig.

Hamarosan mégis új királyért kiáltott az ország. Minden idők legravaszabb teremtése megoldotta ezt a helyzetet is.

Szemirámisz először ugye Ménrótra hivatkozva került hatalomra, majd Nimród feleségeként megszilárdította meg uralmát, végül áldott állapotúnak mutatta magát.

Azt mondta: álmot kaptam, Nimród visszatér, íme itt van a méhemben.

Azonnal telehintette az akkori országot terhes anyát ábrázoló, majd a gyerek megszületése után anyja karján ülő gyermekkel ábrázolt szobrokkal. Mindenki megértette: továbbtarthat a dorbézolás, a jó és gondtalan élet. Megoldódott a trón kérdése, még sok év telt el, mire a gyermek felnőtt és királlyá lett. De az anya örökké él, így ezután se volt kérdés kicsoda is az anyaistennő.

Más galaxisokban már bevált ez a jelkép: anya és gyermeke fémjelzi azokat a rendszereket, ahol a női dominancia uralkodik.

A „szűz” nem azt jelenti, hogy tiszta, makulátlan, esetleg Istennek szentelt, mint ahogyan ma ezt szívesen értelmezzük. Hanem azt jelenti: nincs szükség a férfire.

A teremtés nem a kettő: nő és férfi szerelméből születik, hanem a nő egyeduralkodóként a „szentlélektől”, vagy valami láthatatlan erőtől termékenyül meg. A valóságban mesterséges megtermékenyítést alkalmaznak ezek a civilizációk. A férfi nem jelenik meg egyenrangú partnerként, ha mégis megmutatkozik, akkor nemzésre alkalmatlan formában, vagy fizikai állapotban. A mag: üres!

Így múlik el a tündérország e Földön. Ilyen egyszerűen.

Kinek is vagyunk a népe? Tényleg Nimródé?

El lehet dönteni.

Mindenki érzi hová is tartozik, az építő vagy a pusztító-élősködő erőkhöz. Két urat lehetetlen szolgálni. Egy nép nem származhat két ellentétes forrásból.

Nimród csodálatos imázs, nem?

Minden nép ezt tanítja a magyarokról: szegény magyar cigányok, akik rabolnak. Mariahilfen strassétól egészen Attiláig. Iszonyodnak tőlünk, elszigetelnek, senki sem akar velünk rokonságban lenni! Nem csupán mások ferdítő propagandájának vagyunk az áldozatai, hanem önmagunk ismételgetjük szüntelen az erősítő varázsigéket.

Senki sem emlékezik Ménrótra, a béke fehér lovon ülő diplomatájára.

Szent Királyunkra!

Méltóságát nem hirdetik szobraink, ünnepeink, történetírásunk, a nemzedékek mit se tudnak róla! Pedig tőle példát vehetnénk, különösen mostani, bátorságot, erőt, cselekvést igénylő időnkben.

Ő maga csak egyetlen egyszer tévedett: amikor ajkán egy hazugság jelent meg z ünnepség estéjén. Felesége azonban pontosan tudta mi az igazság. Többé nem mert szemébe nézni, csak csendben megtette utolsó küldetését.

Így esnek szét a szent szövetségek a Földön!

Valaha a magyar nép Istennel járt szövetségben. Ez azt jelentette, hogy soha nem hazudtak egymásnak. És ez az emberek kapcsolatára is érvényes volt.

Különösen igaz ez a Királyra

Hagyj üzenetet!